Megkopott luxustól a driftpályákig
A Lexus nem arról híres, hogy driftversenyekre alkalmas autókat készítene. A kényelmes limuzinok és SUV-k mellet a japán luxusmárka a gyors túraautók világában jártas még. A Lexus drifter megszületéséhez egy olcsó donorautóra és a tulajdonos bátor projektjére volt szükség.
Ilyen se volt még: driftautó készült egy idős luxusautóból. A szinte hihetetlen átalakulás a szerencsés körülmények együttállásának köszönhető. Wil, egy kanadai autórajongó ugyanis véletlenül ráakadt egy öreg, élete zenitjén már túljutott Lexus SC400-asra. A kivénhedt túraautóért mindössze 1.400 dollárt kértek, ami érthető, hiszen az SC nem volt jó bőrben. A próbaút alkalmával a géptető felcsapódott és lerepült az autóról, a karosszériaelemek pedig olyan csálén álltak, mintha nem is a Lexus, hanem egy mostanában feltörekvő amerikai márka szerelte volna össze a fémtestet. A legtöbb vevő ekkor elköszön, és más autó után néz, ám Wil élénk fantáziával és nagy bátorsággal megáldott ember, ezért a romos külső alatt meglátta a lehetőséget és projektautónak megvásárolta a jobb napokat látott Lexust.
Úgy döntött, hogy hobbijához, a drifteléshez alakítja az egykori luxusautót, és nem zavarta, hogy ehhez gyökeresen módosítania kell a műszaki tartalmat. A kocsiban szerencsére nem a sorhatos, háromliteres motor volt, hanem a Lexus legendás V8-asa, az 1UZ-FE motor. Az SC négyajtós testvére, az LS400 ezzel a motorral szerelve tette föl örökre a Lexust a luxusmárkák térképére. Az SC azonban soha nem készült manuális váltóval, de egy vérbeli driftautóba az kell. Így Wil a Nissan 350Z hatgangos kézi váltóját egy adapter segítségével egybeépítette a motorral. A műszaki perifériák sem maradtak érintetlenek: lett új differenciálmű, kicserélte a futóműben a gumibakokat, majd új kardántengelyt szerelt az autóba.
Menet közben már látszott, hogy az első hallásra túl merésznek tűnő projektből lesz valami, mert a Lexus időközben megszabadult sok-sok felesleges dologtól is: az autó és a szükségtelen elektronikák, utastéri burkolatok búcsút mondtak egymásnak. Sőt, napfénytető sincs már a koros Lexusban, mert így a hórihorgas Wil bukósisakos feje kényelmesebben elfér driftelés közben. A korábban nyugodt, öreguras menetdinamika is a múlté, hiszen a kuplung és a rövid áttételezésű váltó sokkal közvetlenebb élménnyé teszi a vezetést. Amikor Wil elrúgja a Lexusnak és az autó fara felzárkózik az elejéhez, akkor komoly erők hatnak a sofőr testére is – ebben a helyzetben jönnek jól a pazar oldaltartású Sparco versenyülések.
Wil időközben annyira megszerette a vén Lexust, hogy további tervei vannak vele: a motor állandó társat kap egy kompresszor személyében, ám a nagyobb teljesítménnyel járó fokozott hőterhelés miatt az erőforrás hűtési rendszerét is át kell majd alakítania. Majdnem csodával ér fel, hogy az SC400 még a bonyolult szervátültetések nyomán is használható maradt közúti forgalomban.
Maga a Lexus SC egyébként két generációt ért meg: a kétajtós túraautó első kiadása 1991 és 2000 között volt kapható, az utód pedig az ezredfordulótól 2010-ig volt forgalomban: az SC 430 csak V8-assal készült, és nyitható keményteteje volt. Bár az SC megszűnt, eszmei utódja a már ma is legendának tekintett LC formájában érkezett meg. A gyönyörű modell kupé- és kabriókarosszériával egyaránt kapható, a motor pedig ötliteres, V8-as szívó benzines vagy a 3,5 literes V6-os hibrid lehet.
Fotók: Roads Untraveled, You Tube
